APOKALIPSZIS LOVASAI: FEKETE LÓ ÉS LOVASA (2.rész)

JELENÉSEK KÖNYVE: FEKETE LÓ ÉS LOVASA(2.RÉSZ)

Ő az, aki megparancsolta ennek a valakinek vagy valaminek, ennek a fekete lovon uralkodó valaminek. Ő parancsolta meg, hogy a búzán és az árpán uralkodhatsz, de az olajon és a boron nem. Tehát azokhoz nincs közöd, nem nyúlhatsz hozzájuk, akik a Megváltó és az apostoloknak a parancsolatai szerint élnek az eklézsiában. Csak azokon, akiknek az elméjük megsötétedett a balgatagság miatt, Pál apostol mondja, hogy balgatag elméjük megsötétedett, és nem azt kezdték tisztelni, aki a teremtő volt, hanem a teremtett dolgokat kezdték el tisztelni. Megnézed a kereszténységben a szentek tisztelete, a Szent Jobb tisztelete, az ostya tisztelete, a papok tisztelete, a pápa tisztelete, a Szűz Mária tisztelete, ugye. És minden egyéb. Tehát láthatjuk azt, hogy a megsötétedett elméjűek, akik elszakadtak az elméjükben, a gondolkodásukban és a cselekedetükben, elszakadtak a Megváltó és az apostoloknak a parancsolatainak való engedelmességtől. Ez a bor és az olaj, akik megmaradtak az engedelmességben az apostolok parancsolatainak és a Megváltó parancsolatainak.

Most jutott eszembe róla, amikor azt mondja, hogy bort és olajat töltött a sérült ember sebeibe. Jelenések könyvében az a rész, mikor azt mondja, hogy csak azoknak árthatnak, akiknek homlokán nincs az Isten pecsétje.

Azt mondja, hogy ez az Isten pecsétje, álljon el mindenki a hamisságtól, aki az Örökkévaló nevét vallja, parancsoló nevét.

Tehát aki engedelmeskedni akar az Isten parancsolatainak, ugye.

Tehát az árpa és a búza. Én megnéztem az Árpával kapcsolatban, az írásban, hogy mi olvasható, és a Mózes könyvében találtam azt, hogy az árpa az árpát elverte a jég, a búzát azt pedig nem, mégpedig azért, mert a búza az késői. És az árpát, tehát korábban aratják, mint a búzát azt későn aratják. Tehát akkor erről eszembe jutott egy olyan, az a példázat, amit a Megváltó mondott az evangéliumban, hogy munkásokat fogadott föl egy gazda, és kiment, és látta, hogy vannak, akik tétlenül állnak, és akkor hívta őket, hogy dolgozzanak nála a szőlőjében:

Máté 20:1 Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.

Máté 20:2 Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.

Máté 20:3 Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.

Máté 20:4 És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.

Máté 20:5 Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.

Máté 20:6 Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?

Máté 20:7 Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.

Máté 20:8 Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.

Máté 20:9 Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.

Máté 20:10 Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.

Máté 20:11 Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.

Máté 20:12 Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.

Máté 20:13 Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?

Máté 20:14 Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

Máté 20:15 Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

Máté 20:16 Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.

Egyébként érdekes, hogy ez azt mondja, hogy 10 pénzben, és a másik fordításban van egy másik fordítás a 2011-es Károli revideált, és ott azt mondja, hogy egy dénárban. És azért is jutott eszembe ez a példázat, mert ugye azt mondja, hogy egy dénár, tehát egy mércebúza, egy dénár, három mérce árpa, egy dénár.

Ugye az árpa, tehát az korai, és akkor ugye itt érdekes ez, mert akkor hogyha itt az igazságtalanság ítéletét vesszük, igazságtalan mértéket nézzük, akkor a búza az drágább, tehát a későn learatandó búza az drágább, az árpa az korábban lett learatva, az pedig az olcsóbb. Tehát akik azok a munkások, akik korábban álltak munkába, azok ugyanannyit kaptak mint azok, akik később. Tehát akkor azoknak alacsonyabb volt a bérük. Ez viszont emberi ítélet, tehát az igazságtalan ítélet, igazságtalan mérték. Mert ugye Isten szerint, tehát mindenkinek a fizetsége, aki dolgozik az Isten munkájában, az az üdvösség. Ezért, nem emberi mértékkel kell gondolkozni efelől a dolog felől

Itt a lényeg ebben a történetben, hogy az árpa három mércéje egy dénár, de a búza az meg drágább, mert annak meg egy mércéje csak egy dénár, ugye?

Ha ezt kivetítjük erre a történetre, akkor tulajdonképpen az utolsó munkás, aki ugyanannyi pénzt kapott, mint akik korán kezdtek el dolgozni. A történet szerint akkor az utolsó munkás az sokkal többet kapott fizetést mint azok, akik egész nap dolgoztak, mert ők egész nap dolgoztak egy dénárért, az utolsó pedig csak egy órát dolgozott mondjuk, ugyanezért az egy dénárért.

Tehát a búza később érik, mint az árpa, de mégis a búzának az értéke több, mint a korábban learatott árpa, aminek három mércéje csak egy dénár, tehát a szóban forgó munkások emberileg romlott, megsötétedett elmével ítélték a helyzetet, irigységből felszólaltak, hogy mi az, hogy milyen munka az, hogy aki később jött dolgozni, az ugyanannyit kapott, mint ők, akik egész nap dolgoztak, reggel 8-tól délután 5-ig mondjuk. És a gazda, aki szimbolizálja Istent, helyre rakta őket azzal, hogy figyeljetek ide. Amit megegyeztünk egyezség szerint, becsületesen, ti azt megkaptátok, azt a fizetséget, igaz? Igen. Akkor neked mi közöd van ahhoz, ha én valakit meg akarok segíteni, aki nem kapott egész nap munkát, ott ténfergett a munkaerőpiacon egész nap, és ki tudja, hogy mi várt rá, amikor hazament. Lehet, hogy az volt a családja utolsó pillanata egészben, mert lehet, hogy mindig olyan szerencsétlen volt, hogy nem talált munkát, és ez miatt sajnos fölborult a család, elváltak, mert nem képes ellátni a családot, mondván elvált tőle a felesége.

Ez viszont megértette a helyzetét, és úgy döntött, hogy segít rajta, azért a kevesebb munkáért is ugyanannyit akar neki fizetni. Tehát a gazda, aki szimbolizálja Istent, nem dönthet a saját vagyona fölött úgy, ahogyan ő akar? Egy idegen mihaszna munkásnak kell őt rendre elutasítani, hogy mit csináljon a saját pénzével? Ez Isten szemében ez abszurd dolog, hogy őt egy ember, aki ugyanabban a kegyelemben részesedett, mint az utolsó munkás, mert lehet, hogyha ő nem fogadja föl reggel, hogy gyere el a szőlőmbe dolgozni, lehet, hogy ő is ugyanúgy ott álldogált volna egész nap, és nem keresett volna egy árva fillért se, ugye? De kegyelmes volt hozzá, fölfogadta őt is, gyere, és reggeltől dolgozásig ennyi pénzt fogsz kapni? Elvállalod? Igen, megegyeztek, megtörtént az egyezség, és a gazda a nap végén az egyezséghez híven, becsületesen kifizette ezt a munkást. Hogy aztán az utána jövő munkásokkal mennyire cselekszik kegyelmességet az Úr, a gazda, ahhoz már őneki semmi köze.

Szóval itt jön be az, hogy a fekete lovasnak, vagy a fekete lovon ülő, azon uralkodó lovasnak mérleg van a kezében, szóval ő erre tanítja az eklézsia népét, hogy ne az isteni ítélettel ítéljék meg a dolgokat, főként a tanításokat és a tanítókat, hanem emberileg ítéljék meg, ugyanúgy, ahogy a zsidóknál, amikor ítéletet kellett a vezetésnek, ugye a véneknek tenni gazdagok és szegények peres ügyében, akkor a bírák a gazdagok javára hoztak mindig pozitív ítéletet, a szegényeket meg elítélték, mert ők nem voltak képesek kenőpénzt adni a bíráknak, hogy nekik megfelelő ítélet szülessen!

Tehát ez, amit ők műveltek testileg ott Izraelben, ez lelkileg visszajött az eklézsiába és fölütötte a fejét azok között, akik elszakadtak a Megváltó és az apostoloknak a parancsolataitól és az Isten igazságaitól.

Még valamit a történettel kapcsolatban...

Akik régebb óta dolgoztak reggel óta, az mondjuk reprezentálhatja, vagy bemutathatná azokat a hívőket, akik úgymond azt mondták, hogy ők munkálkodnak az Isten munkálataiban, és akkor úgy tűnt, hogy ők rajta vannak azon az úton, amin rajta kellene legyenek az Isten szerint. És akkor mondjuk oda megy egy pogány az utolsó időben, aki megbánta az összes bűnét, és akkor ő is szeretne bűnbocsánatot nyerni a végén, és ő csak teljesen a végén csatlakozik be, hátrányban van azokkal szemben, akik már régóta tanulmányozzák ezt, és a végén ő is ugyanannyit kapott, mert ő is abban a kegyelemben részesül, mint azok, akik korábban lettek tanítványokká.

ott van például Ruth története is, aki korai munkás volt a pogányok közül, ő is árpát szedegetett.Tehát ez is alátámasztja az eddigieket!

Azok, akik azt mondják, hogy hát az én nagyapám, anyám, meg mindenki nekem már a gyülekezetben van, meg az egyházban van már évtizedek óta. Mi már harmadik-negyedik generációra már, mi már pünkösdista család vagyunk. Mi már a harmadik-negyedik gyülekezet vagyunk, meg minden vagyunk, és te előállsz azzal, hogy nem jól mennek a dolgok, nem a Biblia szerint, nem Isten szerint. Ó, honnét tudhatnád te még azt, hiszen te még csak most nemrég néhány éve kerültél közéjük.Így is le lehet vetíteni ezt a történetet.

A fekete ló, a nem Isten igazságával ítélő, megsötétedett elméjű és megsötétedett szemű, fekete testű embereknek a közössége az eklézsiában!

Mértékkel, mérlegeléssel még ez az ige fűzhető:

Luk 6:38 adjatok, és nektek is adnak, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.

Máté 7:2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is.

("A nagynyomorúság előtt" Youtube csatorna hanganyaga alapján)