NEM TUDOD, HOGY BIZONYOS SZITUÁCIÓKBAN HOGYAN GONDOLKOZZ ÉS VISELKEDJ, HOGY EL NE KÁRHOZZ???(1.rész)

NEM TUDOD, HOGY BIZONYOS SZITUÁCIÓKBAN MIKÉNT GONDOLKOZZ ÉS VISELKEDJ, HOGY EL NE KÁRHOZZ???(1.rész)

Péld 1:1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei

Péld 1:2 a bölcsesség és erkölcs tanulására, az értelmes beszéd megértésére.

Péld 1:3 Okos intésként, igazságnak, ítéletnek és becsületességnek megnyerésére szolgál,

Péld 1:4 hogy az egyszerű emberek eszességet, az ifjak tudást és meggondolást kapjanak.

Péld 1:5 Hallja ezt a bölcs, és növelje tudását, és az értelmes helyes tanácsokra tegyen szert,

Péld 1:6 hogy megértse a példabeszédeket és példázatokat, a bölcsek beszédeit és találós meséit.(képes beszédeit)

Mik azok a fontos dolgok, ami miatt Isten ajánlja az ő igazságának a tanulmányozását, azon való gondolkodást, mik azok a fontos dolgok, ami miatt ő hasznosnak, jónak találja azt, hogy valaki tévénézés, focizás vagy hajókázás helyett inkább ezzel foglalkozzon. Említsük fel ezeket a fontos ismérveket.

- A bölcsesség és az erkölcs tanulására. Ugye ez a legeslegfontosabb.

Tehát bölcsesség, mi Isten szerint a bölcsesség, a legnagyobb bölcsesség? Ugye az, ha valaki abban akar biztos lenni, hogy amikor meghal, akkor Isten nem az ellenségének tekinti, hanem megbocsátott neki, és befogadja önmaga, ahol ő létezik, ugye abban az atmoszférában, abban a világban, ugye?

Tehát Isten szerint ez a legnagyobb bölcsesség, ha valaki ezt a legnagyobb bölcsességet keresi. Ezt pedig úgy lehet megnyerni ezt a fajta bölcsességet, ugye van egy másik ige, hogy a bölcsesség kezdete a bűntől való eltávozás és az Istennek a félelme, az Istennek való engedelmesség, ugye? Másodszor meg azt mondja, hogy a bölcsességről a tökéletesek között beszélünk, ugye?

Tehát az engedelmességre eljutni akarók között tudunk csak bölcsességről beszélni, mert ugye a világ számára az Isten bocsánatának a megnyerése az bolondság, mert attól se egészségesek nem lesznek, se hosszú életűek, nem lesznek, se sok pénzük nem lesz, se sokan nem fogják imádni, tisztelni őket, felnézni rájuk, satöbbi, satöbbi, ugye?

Az erkölcs. Nagyon-nagyon fontos, hogy isteni erkölcshöz jussunk. Ugyanis az Istennek az erkölcse, az Istennek a morálja, az Istennek az igazságának a nívója, a szintje az nem olyan alacsony, vagy semmi, mint ami ebben a világban, vagy a kereszténységben, vagy a keresztények közül kijöttünk szektáiban van. Az Istennek az erkölcse az ő bemutatta az ő élő igazságán keresztül.

Ahogyan ő viselkedett, a célkitűzései, az egész életvitele, ami volt, azzal azt a minimumot mutatta be Isten, amit elvár mindenkitől. Mindegy, hogy az tinédzser, mindegy, hogy az felnőtt férfiú, ifjú serdülő, vagy felnőtté vált, vagy idősödő személy, mindegy, hogy milyen állapotban van. Isten ezt mindenkitől elvárja, hogy az ő erkölcsére eljusson, kimunkálja magában az ember az ő bölcsességét és az ő erkölcsét, ugye?

Tehát sok dolgot mond még az Újszövetségben és Pál is mondja, kerüljétek a gonosz társaságot, mert azok jó erkölcsöt megrontanak, ugye?

Vagy másutt például az istentelen és nem tudom, milyen lármáktól tartóztassuk magunkat, ugye? Tehát rengeteg igevers van, ami az Isten erkölcsét mutatja be, hogy mi az, amit Isten kedvel az embernek a viselkedésében, és azt nemesnek tartja, megtartásra méltónak, megkegyelmezésre, megbocsátásra méltónak tartja, és mik azok az erkölcstelenségek, amivel ő nem fog közösséget vállalni, még akkor se, hogyha az a személy fejből tudja az egész Bibliát betűről betűről szóra, akkor sem. S ha értelmes beszéd megértésére, ugye? A legtöbb ember értelmetlenségekről beszél, ugye a legnagyobb értelem abban van, hogy keressük az Isten megbocsátásának a lehetőségét. Isten szerint ez a legértelmesebb dolog, amivel az időnket tölthetjük.

Mert ez a földi élet 30, 40, 50, 60, 70, 80, maximum 90, nem nagyon vannak már emberek, akik 100 évig élnek. Eltölthetett-e különféle fantasztikus ismereteknek a megszerzésével és a jó pénzért a másoknak a tanítására, de ahhoz képest, hogy meghalsz és utána kárhozatba töltesz egy egész örökkévalóságot.

Ez az élet tartalma, ez másodpercnek fog tűnni. És nagyon fogod bánni, akárki is vagy. Ha elfecsérled ezt a 30-40-50-60-70-80-90-100 évet elfecsérled értelmetlen dolgokról való beszélésről, főként féligazságoknak és igazságtalanságoknak, hazugságoknak a továbbadását és ismételgetésével töltöd az életed idején. Mert amit ezért kapni fogsz, az örökké szenvedni fogsz tőle azért az ítéletért, ugye? Szóval a legfontosabb, a legértelmesebb dolog, hogyha az Istennek a tiszta igazságairól beszélünk egymás között, vagy magunknak is beszélhetünk isteni igazságainkkal egyedül vagyunk, bármi van, zaklatottak vagyunk, vagy magányosak vagyunk, akkor vagy elkezdjük olvasni hangosan az Istennek az igazságait, vagy ami eszünkbe jut, azt kimondjuk hangosan magunknak.

És ezzel emlékeztetjük magunkat arra, hogy nekünk kötelezettségünk van Isten felé, nem beszélhetünk össze-vissza bármiről, sületlenségről, értelmetlen dologról, ami csak az időt viszi az életedből, az üdvösségedből, ugye?

Azt mondja, okos intésként. Tehát szükségünk van intésre is, mert ugye ha Isten nem int bennünket, nem figyelmeztet, akkor emberek olyanok vagyunk, hogy nyakló nélkül, mint egy elszabadult vadállat, azt csinálunk, amit akarunk, ugye?

Amit a saját gondolkodásunk, romlott emberi gondolkodásunk szerint jónak látunk. Arról beszélünk, hogy mennyi ember van, hiába beszélsz hozzá, hogy nem akarod hallani a sületlenségeit, csak mondja, mondja, mondja, és duruzsol, amíg úgy nem döntesz, hogy odébb állsz és faképnél hagyod, nem akarsz vele többet kapcsolatot ápolni, még csak annyit sem, hogy buszmegállóban mellette állj, és hallgasd az értelmetlen zagyvaságot, ami vagy bosszantó, vagy felháborító, vagy sértő számodra, ugye? Igazságnak, tehát nagyon fontos az igazság ismeretének a megnyerése. Ítéletnek és becsületességnek megnyerésére szolgálnak ezek, ugye?

Tehát nagyon fontos, hogy ítéletet tudjunk tenni jó és rossz között. Hogy amikor egy ember közeledik hozzánk, meg tudjuk ítélni, hogy miért közeledik hozzánk, mert pénzt akar tőlünk kicsikarni? Vagy mert néhány kellemes pásztorórára van szüksége és ahhoz keres társat bennünk.

Miért?

Hogyha mi számunkra nem fontos valakivel egy kapcsolat keresése vagy ápolása. Ugye? Tehát meg kell tanulnunk Isten szerint ítéletet tenni jó és rossz között, közönséges és szentségtelen, igazságtalan között.

Jó ember között, Isten szerinti gondolkodású jó ember között, akivel jó, hogyha ápolunk kapcsolatot, főleg, hogyha az az illető előre jár, messze évekre előre jár az Isten ismeretében, és az Isten igazságát tisztán tudja nekünk tanítani, segíteni, hogy Isten szerint megtanuljunk gondolkodni. Ugye ilyenekkel jó, hogyha keressük a társaságot és ápoljuk a kapcsolatot bizonyos korlátokon belül.

Becsületességnek a megnyerésére. Ugye arról is szól, hogy Isten, korábban becstelenek voltunk, a világ szennye szerint éltünk, odaadtuk magunkat mindenféle bűnnek, ocsmányságnak a cselekvésére, olyanok lettünk, mint egy disznó, ami a saját ürülékében fürdőzik, és még örül is neki, mert elhiszi, hogy ez egy olyan szuper fantasztikus dolog, ami felemelő mások szemében. Még Isten viszont úgy tekint az ilyen emberre, meg ránk, hogy nem is tudjuk, hogy milyen nagy kárhozatot gyűjtögetünk össze magunknak egyre nagyobb ítélettel, ugye?

Azt mondja, hogy az egyszerű emberek eszességet tanuljanak. A világ nem tanít nekünk eszességet, hanem esztelenségre tanít bennünket. Ha visszagondolunk az életünk rosszul sikerült dolgaira, most így Isten értelmében gondolkodva mennyit bosszankodhatunk és mennyi minden miatt szégyellhetjük magunkat borzasztóan, hogy mennyi minden ocsmányságot követtünk el, mert a saját romlott eszünk szerint gondolkodtunk, és abból fakadóan követtünk el borzasztó elvetemültségeket, aljasságokat, tisztátalanságot, szentségtelenségeket, amiért abban a pillanatban megölhetett volna Isten, kivégezhetett volna bennünket egy baleset által, és már mehettünk is volna az ítéletre. Csak annyi az egyetlen egy pozitív dolog, hogy ő megnézte előre a jövőnket, és tudta, hogy a sok szenvedés és minden nehézség arra fog bennünket ösztönözni, hogy keressük az ő igazságát.

És ezt meglátta, ezt a pici szemernyi jót, meglátta bennünk, ezért kegyelmezett meg nekünk, és abban a pillanatban, amikor elkövettük az aljasságainkat, nem végzett ki bennünket, pontosan csak ezért. Mert amikor csinálják az emberek a bűneiket, és figyelmeztetve vannak, megnézi, előveszi minden embernek az életét, megnézi előre. Ha valakiről nem látja azt, hogy többszöri figyelmeztetés által úgy dönt, hogy az Isten igazságát akarja tudni és aszerint élni, akkor azt átadja Sátánnak, és úgy végez vele, ahogy akar. Ezért élünk még mi most, annyi sok szemétség, aljasság és köpedék, tisztátalanság és fajtalanság, amiket elkövettünk az életünkben, amiért megölhetett volna és elítélhetett volna abban a pillanatban, ezért az egy dologért nem végzett velünk, azért a sok elvetemült, aljas aberrált dolog miatt, amit a születésünktől fogva megtanultunk és elkövettünk sok más emberrel együtt. Ugye?

Tehát ezáltal viszont, hogy az ő igazságára tanít, becsületességet nyerünk, mert azt a sok ocsmányságot és aberráltságot, amiben éltünk, azt a sok feslettséget, amiért kivégezhetett volna, ahelyett beismerve, hogy azok rémületes, rettenetes elvetemült aljasságok voltak, és szánjuk-bánjuk ezeket, nem is találunk szavakat az önmagunk előéletére nézve, és arra kérjük, hogy bocsásson meg, tanítson bennünket, hogy az ő szemében hogyan nyerjük vissza legalább egy kis szikrányit a becsületességből, hogy ő, ha ránk néz, ne egy undorító férget lásson bennünk, aki az egész életét, az értelmét, a testét odadobta mindenkinek, akinek csak tudta, és a saját testével pedig meggyalázott másokat, kifosztott és mindenféle ocsmányságot elkövetett. Hogy úgy lásson bennünket, hogy ha megkockáztatja, hogy beenged bennünket abba a világba, ahol ő létezik, azokkal együtt, akik már ott vannak nála az ószövetségből, nehogy esélyünk legyen arra, hogy megint csak visszamenjünk a földi életünk során élvezett és jónak tartott ocsmányságainkhoz, és arra kezdjük el tanítani az Isten mennyei országában azokat, akik leszenvedték az életüket, hogy ezektől a fajtalanságoktól, ocsmányságoktól távol tartsák magukat.

Szóval a becsületességnek erre a pici szintjére, mustármagnyi szintjére el kell jutnunk, aminek a mércéjét élő emberi személy formájában a megváltóban teszi szemünk elé. Ezért kell ismernünk az ő életét, tudakoznunk róla, olvasnunk az evangéliumokat, és amit csak lehet megtanulni belőle, mert Isten előtt majd nem lesz az, hogy jaj, hát énnekem olyan rossz a memóriám.

Én nem emlékeztem ezekre a dolgokra, és hát ez miatt történtek ezek a sok rossz dolgok, ezért csináltam, mert elfelejtettem.

Isten fütyül rá, hogy milyen elméd van, az agyunkat fejlesztenünk kell az ő igazságára való elváltozásra.

És ebben nem lehet ürügy az, hogy hát én nem jártam iskolába, nekem nincs olyan művelt elmém, egyáltalán nem érdekli Istent az. Ő pontosan azért, hogy ne tudjunk kifogni őrajta, a Bibliát olyan egyszerűséggel írta meg, hogy még egy írás-olvasást tudatlan ember is meg tudja érteni.

Ez bizonyságot tesz ellenünk, hogy ha nem szántunk időt arra, hogy igenis megjegyezzük és megállás nélkül az Isten igéjének a magjaiba tömjük az agyunkat, és plántáljuk tele, ültessünk tele, hogy minél több van az agyunkban, abból talán a számok törvényszerűsége alapján minél több fog majd megragadni az agyunkban, és minél kevesebb veszik el.

(folytatás, hamarosan)